Eljött a nagy nap. Délben indultunk a kutyiért. Nagyon izgatottak voltunk a párommal. Egész úton azon gondolkoztunk, hogy mi legyen a neve. Aztán ki is találtuk. :) Zulu from Red-Pretenders a törzskönyvezett neve, ezt mi fiúsnak találtuk, így Zizu lett.
Megérkeztünk a tenyésztőhöz. Belépés előtt cipőt fertőtlenített, ami egyből szimpatikussá tette a helyet. Aztán bementünk a házba és már ott volt a fehér hógolyó egy szállító boxban. Kiengedte a tenyésztő, hogy nézzük meg és közben mindent elmondott róla, valamint a kutya tartásáról és tisztán tartásáról is sokat megtudtunk. Egyből beleszerettük a kutyába, olyan volt mint egy kis jegesmedve bocs. Riszált a nagy fenekével, nagyon aranyos volt. :) 1 órát beszélgettünk, majd elintéztük a papírokat és indultunk haza. Először az ölemben feküdt a kutya, de melege lett és lekucorodott a lábamhoz, ott aludt egészen Budapestig. Itthon adtunk neki inni, de enni még nem akart. Ismerkedett az új környezettel. Lefekvés után kb. 15 percet sírt, aztán elnyugodott. Nem mentünk ki hozzá, mert nem akarjuk a hálószobába szoktatni. Az a mienk.:)
