24-én délelőtt Zizu békésen szunyókált a nappaliban, amíg Balázs be nem hozta a karácsonyfát. Akkor aztán egyből felpattant és kíváncsian szaglászta az "új dolgot" a szobában. Kicsit aggódtam mi lesz ha meglátja a gömb díszeket, szerencsére nem indult be nála a "labdázhatnék", így nyugodtan feldíszíthettem a fát. Megbeszéltem vele, hogy nem szabad a fát piszkálni és szót is fogadott.:) 26-án indultunk el a családlátogatós körútra. Most nem nagyon jött be neki az autózás, az autópályát végig remegte szegénykém. Érdekes módon a visszafelé úton nem volt semmi probléma. Úgy látszik amilyen kedve van. Kálozon Balázséknál kergette a macskákat, de csak játszani akart velük. Az egyiktől kapott is egy nagy maflást. Nem láttam a jelenetet csak azt, hogy Zizu áll az udvaron kővé dermedten (ilyen sosem fordult még elő), fülei hátracsapva és hunyorog a szemével. 2-3 perc volt mire újra elkezdett szaladgálni. Barcson nálunk megint volt egy kis affér az egyik macskával Szálemmel, ő ugyanis bejáratos a házba és sokszor összetalálkoztak. Szálem egyáltalán nem fél Zizutól. Fújt és morgott rá. Persze Zizut ez nem tántorította el attól, hogy kicsit közelebbről megismerkedjen vele. Pofon is lett a vége. Én leginkább a kutyát féltettem, nehogy a szemébe kapjon a macska.
Nagyon sokat sétáltunk az én szeretett Drávám partján. Persze Zizunak itt is akcióznia kellett. Póráz nélkül nagyon szépen sétáltunk, egyszercsak megérezte a víz mellett a vadkacsákat és már el is tűnt a kutya a magaspartról. Aztán nagy csobbanást hallottunk. Én azonnal kétoldali szívinfarktust kaptam. A kutya után rohantunk és megláttuk, hogy áll a víz mellett, kacsák már a vízben, Zizu is készült utánuk ugrani, de Balázs még időben visszahúzta a farkánál fogva. Ha beleugrott volna a Drávába sosem szedtük volna ki, mert iszonyat nagy sodrása van a víznek. Persze egyből póráz lett a "jutalma". Aztán leértünk a strandhoz, ott jó nagy hely van rohangálni és sima a part, látni lehet a kutyát és nem is mentünk a Drávához közel. Itt el mertük engedni és találkoztunk is egy ismerősünkkel, aki épp nemrég vett egy golden retrievert és arra sétáltak. Volt nagy játék, Zizu mint a szélvész úgy futott szokása szerint, Mázli, a 17 hetes golden retriever meg csak cammogott utána. Zizu persze mindig hason fekve bevárta, aztán mielőtt a "kis"kutya (17 kg) megérinthette volna az orrával már el is szaladt. Szóval szívatta rendesen.:)
Tegnap érkeztünk vissza Budapestre. Amikor beszálltunk Barcson a kocsiba Zizu sírdogált pár percig (ilyet még sosem csinált) és az ablakból nézett anyuék után. Szerintem nagyon szeret Barcson lenni és nagyon is érzi, hogy a szüleim is imádják őt. Itthon egyből körbeugatta a teret, jelezvén a többi kutyának, hogy megjött a főnök.:) Este szépen ment a helyére aludni, visszaállt a régi rend.
Barcson készítettünk jó sok videót a sétákról, amint megvágja Balázs teszem is fel a blogra.
